Egy érdekes cíkk arról, hogy a kb. 10-12 éve történt nagy gazdasági világválság óta milyen csöndesen, fondorlatosan és taktikusan nőtt fel egy giga-mega világhatalmi pénzügyi rendszer, az "indexkövető befektetési" alap. 
(Index Funds)

https://www.bloomberg.com/news/features/2020-01-09/the-hidden-dangers-of-the-great-index-fund-takeover

A 4 óriás cég, a BlackRock, Vanguard, State Street ötletesen kitalált termékeivel felszívják az olcsó pénzt, amit a FED "nyomtat" eszeveszetten és exponenciális jellegű mértékben, bevásárolják magukat az S&P 500 cégeibe és átlagosan több, mint 20%-os befolyást, néhol 30-40%-t is szereznek az S&P 500 cégekben.
A részvényesek lanyha szavazókedvét is kihasználva még erőteljesebb befolyást tudnak szerezni a cégek működésében, azok vezetőinél, ezt persze nem teszik ki az ablakba és nem reklámozzák. Akik erre rávílágítanak, azokat ügyesen "kihívják" a szakembereikkel való mérkőzésre. Bevásárolják magukat a piacon konkurens cégekbe, ide is - oda is, adnak-vesznek, mintha egyik zsebből a másikba menne a dolog, hisz a tulajdon adta befolyás mértéke mindemögött, a döntéssel vezérelve az övék. Mindezzel tompítva a piaci versenyt (a konkurens az "azonos" tulaj miatt nem is annyira konkurens), előre kalkulálva szükséges profitot, a lépéseket, a "világ pénzét" összegyűjtve mindeközben. Akkora behemótokká nőttek, hogy komoly kérdés lesz ez a monopolisztikus privilégium a következő időszakban, még komolyabb, hogy mihez kezdenek ezzel, persze, ha elő tud kerülni a médiában, amihez komoly közük van, mint tulajdonos részvényeseknek.

A Bloomberg cikke elég leleplező, bátor és tényfeltáró - nem véletlen szapulja a napokban Trump úr Michael Bloomberg urat, az egyik lehetséges kihívóját, aki ennek a hírportálnak a tulajdonosa. Bloomberg rámutat, hogy a Trump által okozott dicsőséges gazdasági emelkedés mérőskálájaként emlegetett S&P500 és DOW30 milyen lufi is valójában...

Amit persze ez a cikk sem ír le, hogy van még egy behemót, a Fidelity, és hogy milyen ezen 4 cég kapcsolata a Rotschild ház ma élő örököseivel. Ezt házi feladatként adom angolul jól tudó, idővel rendelkező és komolyan érdeklődő olvasóknak.

A másik feladat, hogy kitaláljuk, hogy mi szokott történni a lufival, amit teljes tüdővel, becsukott szemmel fújunk?

Van-e köze a vallásnak és a szép-új világnak, amelyet a BigTech, a FinTech és a nemzetközi bankrendszer karöltve és egymásnak is feszülve kialakított? Hogy kapcsolódhat a modern ember hitrendszere és a körülöttünk hömpölygő technológiai-információs forradalom?

Ugye, nem győzzük kapkodni a fejünket a technológiai fejlődés sebességén? Az egyik letöltött appot (értsd: alkalmazés, célszoftver, célprogram) a másik után próbálgatjuk, hogy hatékony "user"-ek (értsd: felhasználók) lehessünk és értsük is, vagy legalábbis próbáljuk, hogy milyen szolgáltatásai vannak és mire is valók. Egy forradalom zajlik a szemeink előtt és nem igazán értjük, hogy miért ilyen gyorsan. Tényleg ennyire sürgős? Szükségem van-e erre és le tudom-e követni?
Miközben 2-3 újonnan letöltött pénzügyi alkalmazás beállításait és funkcióit próbálgatom, a mobiltelefont (ez már okostelefon!) a kezemben tartva nyúlok a másikkal a szendvicsért, hogy ne veszítsek el sok időt, hisz nincs időm ebédre, nem enged a digitális világ, képeznem kell magam. Az iPad-em mellettem, mert a nagyobb képernyőn jobban látom az információk egy részét, itt jobb a UI (értsd: user interface, a felhasználói felület). A szendvicsben nem hús van, csak annak látszó és olyan ízű, laboratóriumban kifejlesztett, alapvetően növényi anyagokból összerakott pogácsa, amely gyártóinak részvényeivel kereskedhetek is az appjaimban. USA-ban forradalom zajlik e téren. Ha nem ért még el hozzád, nagyon hamarosan fog. Ez is a forradalom része!

Milyen szükség bugyogott fel bennem, és sokakban, amikor tizenéves koromban napi 8-10 órát képes voltam a Commodore 64 személyi számítógép elött ülve rövidke programokat irogatni? A '80-as évek az őskora voltak ennek a mai világnak...

A digitális világ, a mindeneket összekötő, az állandóan elérhető és féktelen tudástárával, az érzelmektől információkra redukált adatcsomagokkal a rákapcsolódó emberi egyedek számára egy olyan életteret hoz létre, amely szinte a valóság alternatívájaként jelentkezik be a következő korosztályok számára. Ha nem érted, amit írok, akkor még szerencsés vagy - véleményem szerint...

Azon gondolkodom, hogy bennem mi magyarázza és mit találok a lelkem mélyén ahhoz igazolásként, hogy ezt a csupán pár évtized alatt teljesen módosított pár évezredes történelmi és szociális berendezkedést elfogadjam, igényeljem, támogassam...

Zsidó-, keresztény- és muzulmán vallású monoteista kortársaink, akik a Föld lakosságának több, mint felét teszik ki, elgondolkodhatnak velem teológiájuk legelső fennmaradt emlékein - Ádám és Éva döntésén, akik, hogy megismerjék és uralják környezetüket, megvonták a teremtőbe vetett bizalmukat, és a nézőpontjukat Isten nélkül, önállóan, függetlenül kialakítva akartak hatékonyak maradni. Nos, innen indulnak a forradalmak: nézetek, vélemények, értékek szembenállása egy másikkal.

Az ember mindig küzdött azzal, hogy térben és időben csak nagyon limitált hatást tudott egymaga kifejteni a fizikai környezete fenntartásáért, és komfortossá alakításáért. Egyesített erővel, csoportosan is nehezen sikerül, de akkor kiderül, hogy az emberek együttműködése és a cél felé irányítása nem is olyan könnyű feladat. Milleniumok teltek el úgy, hogy a döntések és megvalósulások nagyon lokalizáltan működtek. Lovakkal, tevékkel lehetett menni háborúzni, hóditani, kereskedni, híreket vinni. Az ipari forradalom aztán hozott egy ugrást a kontroll szervezése, az informáió közlése és a távolságok legyőzése terén. Könnyebb lett az élet, de még megmaradt elég privátnak az egyén és a környezete viszonya. Pár száz év eltelt, és most minden más. A Milleniumok szépen-lassan épülő, a generációk által könnyen adaptált változásai most be lettek sűrítve egy kb. 40 éves, fél eberöltőnyi időszakba. Az analóg világ digitalizálódott. De miért? 

1) Ádám és Éva a teremtő "képviselőjeként" feladatul kapta a rend tartást és uralkodást a teremtett világon. Amikor "lecsatlakoztak" a teremtőről, ez bizony azonnal óriási kihívásként tünt fel. Fáradtság, verejték, fájdalom, szenvedés... Új megtapasztalások. Ez az isteni küldetés belénk van kódolva, csak nincs meg az ártatlanságunk már hozzá. Ezért úgy alakítjuk eszközeinket, és társadalmunkat, hogy rendet tartsunk és jól osszuk be a forrásokat. Ez persze nem sikerül, de kódolva vagyunk erre és csináljuk, mégha kontra produktív is számunkra. Fejlesztünk, hátha lesz jobb megoldás. Szívünket bekeményítjük, izmainkat befeszítjük, agyunk pörög.

2) Az Édenben a teremtő, aki mindenható, ránk ruházott a képességéből, a mindenhatóságának egy árnyalatát megkaptuk, hogy a feladatunkat betölthessük a teremtett világ vezetésére. Ádám és Éva ezt elvesztette, mert forradalmárok voltak a fennálló renddel szemben és nem győzhettek. A technológiai forradalom azonban visszaadott nekünk valamit abból, hogy megízleljük, mit jelent gyorsnak, hatékonynak, jó szervezőnek, gyors rendezőnek és irányítónak lenni. Nagyon hatékony drog ez az emberi léleknek, aminek küldetés tudata van, de csalódások sora köszön vissza arcába folyamatosan. Évezredek óta küzdünk, hogy az igazunkat kiterjesszük a többi emberre és a jónak és rendnek gondolt világot egyedül megteremtsük. Most emberek és robotok tömegei módosítják döntéseiket a modern vívmányok csatornáin át és alakítják véleményüket, hitüket aszerint, ahogy valami fentebb levő szándék vezeti őket. Influenszerek vezetnek minket, választásokat befolyásoló think-tank cégek mozgatják földrésznyi ember döntéseit, földrajzi adatokat - vásárlói szokásokat - és döntések elemzéseit összefésülő adatbázisok vallják, hogy segítségükkel az ember, azaz én és te, megtalálja a belé kódolt rend és uralkodás utáni vágy kivitelezéséhez az eszközöket.

3) Mit szól ehhez Isten? Tudta-e előre, hogy az újonnan felfedezett technológiai csodáink garmadája olyan eszközkészlettel lát el mára minket, ahol a belénk kódolt eredeti küldetést meglátásunk szerint be fogjuk tudni már tölteni, és minden reményfoszány a lelkünkben éljenzi a modern kor megváltó új világrendjét?!  Vallás-e már ez a digitális rend?  Össze áll-e a számodra és számomra szívet-lelket megtöltő-, szeretettel-, fontossággal és biztonsággal megajándékozó életmóddá?

1993-ban megtértem. Lelkemben kijelentést kaptam Jézus Krisztusról, a történelmi személyről, mint isteni megoldásról, a megváltóról, aki elmondta nekem, hogy nem tudom nélküle betölteni a küldetést. Kapcsolatba kell lépnünk. Az általam felépített rendszer és hitrendszer nem segít. Ma már tudom, hogy az ember mindig is meg fogja próbálni visszanyerni a tervezett és létrehozott eszközeivel azt, amit az Éden kertből kiküldve azóta is keres. Klónozni akar, hogy a teremtőhöz hasonlítson. Olyan életet és olyan formában (fenotipussal) akar létrehozni, ami neki tetszik. Uralni akarja a pénzügyi rendszert, mert akkor tökéletes összhangot hoz létre és tökéletes kontrollt a világban. Számkivetett és sanyarú életben lesz része, aki nem kapcsolódik a digitális, globális pénzügyi rendhez. Hasznos és nem hasznos emberi egyedeink, rendszert támogató vagy forradalmi döntéseink algoritmusok alapján pillanatok alatt megmérettetnek és segítik, hogy harmonikus, szép-új világrend alakulhasson ki.

4) Ez Isten terve? Igen is, meg nem is... 
Az egységes világrendszer, a jól szervezett, tökéletesen leszabályzott világméretű gazdasági-politikai-vallási hatalom gondolata bizony nem ebben a pár évtizedben alakult ki. Pár ezer éve már vannak erről próféciák. A Szent Iratok is bőven utalnak ezekre. Oda tartunk. Az ember Isten nélkül, és vele való személyes leleki kapcsolat  nélkül akar bizonyítani Istennek és egymásnak, saját alkotásait és megoldásait áldozatként és büszkeségként felemelve. Sátán ehhez mindig, minden eszközt megadott, amit Isten, a teremtő engedett számára. A bukás és kudarc nem kérdés, de a büszkeségünk mindig nő, ahogy forradalmárként megalkotjuk a tökéletesen szabályozott emberi létet. Hogy aztán az Antikrisztus beüljön a kormányzói székbe és a hamis Próféta, az új világvallás dogmáit szívünkre beszélje. De ezzel még nem jön el a vég.....

A "helyettesítés" fogalma, annak a hétköznapokban való megélése sokkal fontosabb, mint azt a legtöbbünk gondolná, ha egyáltalán ez a fogalom és jelentése tudatosul bennünk. Én legalábbis túl keveset veszem magam elé és mélyülök el ennek jelentőséggében. Most kicsit megteszem, mert szükség van rá, és a gyakorlás szokást alakít ki:

Valójában többet gyakoroljuk és tesszük a mindennapokban, mint azt gondolnánk:
Gyerek koromban egy emlékműhöz kellett hosszú, meredek lépcsőkön felmennük széles rokonságommal egyetemben egy nagy ebéd-lakoma után. A felénél jártunk, amikor az egyik anyuka véletlenül, nagyon hangosan pukizott, és abban a pillanatban, hogy a szájak mosolyra kezdtek hajlani, már hallatszott is a zsigerből jövő kommentje: "No de Apa!" - szólt rá hangosan, vörös arccal a pukizó anyuka a férjére. Apa csönben maradt, csak mosolygott. Kellett egy helyettseítő, aki elviszi a balhét, de azonnal! A sztori azóta is él a családi körben....
Már a kisgyerekek csúcsra járatják ezt, amikor a "másik tette, nem én" szófordulattal védekeznek szüleik előtt, a szüleik pedig egy kudarcba fulladt munkahelyi projekt lezárása előtt azon szervezkednek, hogy hogyan lehetne a beosztottra tolni a balhét és nem vállalni a felelősséget főnökként, vagy csak nagyon picit abból. Kell egy helyettesítő, de azonnal!
A KFC-ben, tyúkzsíros kézzel, kissé morbid módon kezdtem el lányomnak mesélni, hogy ez a hosszú, kassza előtt várakozó sor itt bent, bizony még hosszabb odakint. Ott a csirkék várakoznak a hátsó ajtónál és áldozatként felajánlják magukat, hogy ezen az oldalon ne fogyjon ki az eledel. Valójában valakinek tényleg be kell ugrania, ha az éhségtől kopogó szemeim áldozatot keresnek!
És itt még csak a vicc kategóriában vagyunk a "vágóhíd" közelében, de a vallások helyettesítő áldozatai mind arról a szükségről beszélnek, hogy kell egy megoldás a problémánkra, és az legyen elég jó és a célnak megfelelő - ja, de azonnal.
Az építőiparban jártas szakemberek biztos felismerik magukat a képben, amikor valami épp nincs kéznél, ezért helyettesítik azt egy másik kütyűvel, dologgal. Aztán megmagyarázzák az aggódú megbízónak, hogy ez csak helyettesítés, ez csak ideiglenes, de addig jó lesz, amíg visszajön és hozza a pontosan megfelelőt, ami aztán ide készült és garancia is van rá. Nyugi, ez a helyettesítés most jó lesz!

A helyettesítés, vagyis az arra való igény, nem tudatosan, hanem zsigerileg, lelkünk önző bugyraiból töröget elő a napjaink során. Néha hasznos, néha kell is, néha szörnyű. 

Vallások állat áldozatai, néhol ember és gyermek áldozatok nem ritkák történelmünk során és napjainkban. Itt már tudatos szinten jön elő a helyettesítés igénye és az a vágy, hogy vétkekkel terhelt lelkek megszerezzék a magasabb hatalommal rendelkezők szövetségét és a haragjukat távol tartsák maguktól. Az emberi lélek egyre sötétebbre, egyre mélyebbre zuhanva egyre undorítóbb dolgokkal próbálja helyettesíteni azt, ami egyszerű, őszinte, tiszta, igaz és szeretetre méltó.

Juda Ben Húr a Messalával folytatott küzdelemben az "igazság visszaszerzi győzelmét" zászló alatt eljut a legnagyobb lelki dilemmáig, ahova minden embernek el kell jutnia: Én fogom-e megszerezni a győzelmet magam számára, vagy van más, egy helyettes, aki a győzelmet megszerzi számomra?!  Meg tudom szerezni a győzelmet magamnak? És ha megszereztem, milyen lesz a lelkem? Ez lesz a csúcs? Ez lesz a megoldás?
Jézus Krisztus, a Messiás nem szólal meg a filmben, de a keresztre feszítésénél Boldizsár megadja a választ Ben Húrnak: ez csak a kezdet. Link a filmhez.

Kell a helyettesítés, gyakoroljuk is minden nap, de pont, amikor le kéne mondanunk, a célokat toldozgató-foltozgató helyettesítő megoldásainkról és fel kéne lelkünkben kiáltani, "Úram, ki szabadít meg engem a halálnak, a gyengeségnek, az önzésnek a testétől? - mert valahol látom, mit kéne tennem, de nem teszem!"  Van-e tökéletes megoldás?!

Isten csak ekkor ér el hozzánk. Csak a helyettesítő áldozata a Kereszten, amit én nem találtam volna ki, nem alkalmaztam volna, mint jó és ideiglenes megoldást a problémára, nem értettem volna vele egyet, csak ennek a megtörténte, valósága és ereje-hatalma tud a lelkünkben megszabadítani, hogy megértsük, van Helyettes áldozat, van tökéletes, helyettes megoldás. Nem tőlem, csak Tőle. 

Fogadjuk el, hogy a helyettesítés zsigeri igénye bennünk "A" válaszára talált. Hallgassuk meg a választ, higyjük el! Nem úgy jött, ahogy gondoltuk volna, de nem is csak arra elég, amire szántuk volna! A helyettesítő áldozat a Biblia központ tanítása. Mi mégis, gyakran, és sokan, mi akarjuk helyettesítés nélkül élni a vallásos életünk. Pedig van Helyettesítő, és azonnal jön, ha hívjuk és kérjük - hittel, őszintén.